Megjelenéseink az írott, és elektronikus médiákban:
Csaba testvér újabb gyermekvédelmi központja
[ 2007-10-03 ] Erdely.ma
"Nem akarunk minden szociális problémát megoldani, hanem megmutatni, hogy azok orvosolhatók - fogalmazott Böjte Csaba ferences rendi szerzetes, a Dévai Szent Ferenc Alapítvány létrehozója. - Meggyőződésem, hogy kitartó, szívós munkával minden ember nevelhető, csupán esélyt kell adni a tanulásra, a változásra." A szerzetes példaként egy örömlány gyermekének sorsát említette, aki jelenleg orvosi egyetemen tanul.
Az alapítvány nemrég újabb gyermekvédelmi központokat létesített a Gyergyói-medencében. A három évvel ezelőtt alapított gyergyószárhegyi Kájoni János Gyermekotthon mellé a tavaly Gyergyóremetén, Csutakfalván, Gyergyóditróban és Orotván létesült napközi otthon a hátrányos helyzetű gyermekek számára, idén pedig Gyergyóújfaluban hoztak létre újabb központot, és a közeljövőben tervezik egy gyergyószentmiklósi kollégium létrehozását is. A Dévai Szent Ferenc Alapítvány országos szinten 16 bentlakásban és több mint 20 napközi otthonban közel ezer gyermek gondozását vállalta fel, közülük 160 a Gyergyói-medencében él. "Tudatában vagyok, hogy a szociális problémákat sem az állam, sem az egyház nem tudja végérvényesen megoldani. Csupán jelezni szeretném, hogy jó dolog jót cselekedni, az elesett emberekhez lehajolni és felemelni őket - jelentette ki a Krónika kérdésére Böjte Csaba. - El kell oszlatni a "kutyából nem lesz szalonna"-féle mentalitást. Meggyőződésem, hogy nem a gének hordozzák a rosszaságot és a szegénységet."
A tűzifa a legsürgősebb
Az újonnan létesített gyergyóújfalvi napközi otthonban 22 óvodás és kisiskolás korú gyermeket nevel Sólyom Hajnalka pszichológus. Kifejtette, Böjte atyával együtt vallja, hogy minden gyermek egyformának születik, csak a családi körülményeik különbözőek. "Két egészséges gyermekem nevelése mellett úgy érzem, más gyerekeknek is jut egy kis szeretet, gondoskodás" - jelentette ki Sólyom Hajnalka. Közölte, az önkormányzat kedvezően fogadta a napközi otthon létrehozásának ötletét, idén viszont nem számíthatnak tetemes segítségre, ugyanis előbb meg kell várni az új költségvetés elfogadását. Arra viszont polgármesteri ígéretet kapott, hogy az új költségvetési évben bizonyos összeget a napközi támogatására fordít az önkormányzat. A pszichológus kiemelte: az is komoly támogatásnak számít, hogy Koós Károly helybéli lakos ingyenesen bocsátotta rendelkezésükre lakatlan házát. A központnak legsürgősebben tűzifára volna szüksége, ugyanis a hűvös őszi délutánokon szüksége lenne a melegre az asztalok mellett szorgalmasan tanuló gyerekeknek. "Egyelőre csak hideg élelmet tudunk biztosítani a gyerekeknek, de szándékunkban áll mielőbb Gyergyóújfaluban is beindítani a konyhát" - fejti ki Csergő Hajnal, a gyergyói- medencei gyermekvédelmi központok koordinátora. Böjte Csaba testvér rábízta az újonnan létesült központ beindítását, és férjével, Csergő Józseffel rendszeresen látogatják a többi központot is, tanácsaikkal, tapasztalataikkal, támogatók keresésével segítve az indulókat.
A faluban vendégeskednek
Csergő József elmesélte, Gyergyószárhegyen a Kájoni János Gyermekotthonban polgármesteri és önkormányzati segítséggel oldották meg a tűzifa beszerzését, a szemétszállítást és a szennyvízülepítő gödör tisztítását, villanyszámlájuk kifizetését pedig Ferenc Ervin atya, a ferences rendi kolostor házfőnöke vállalta át. Számottevő támogatást kapnak a magyarországi, szarvasi Vajda Péter Szakközépiskolától, illetve az Emberöltő Alapítványtól, emellett helyi vállalkozók, magánszemélyek is segítik őket. "Egy zsák krumplit és néhány fej káposztát is szépen megköszönünk bárkinek, aki hozza" - hangsúlyozza Csergő Hajnal. A szárhegyi központban húsz bentlakónak és kétszer annyi napközisnek biztosítanak meleg ebédet, vacsorát, reggelit, tízórait és uzsonnát. Szép eredménynek könyveli el Paliczné Csilla, a Nyíregyházáról Gyergyószárhegyre ingázó önkéntes nevelőnő, hogy a múlt évben valamennyi tanulója átmenőjeggyel zárta a tanévet. "A gyerekek többségénél az alapvető együttélési szokásokkal kellett kezdeni a nevelést, a kérem szépennel és a köszönöm szépennel" - magyarázta Paliczné. Hozzátette, leginkább annak örül, hogy a bentlakó gyerekeket elfogadták egyenrangú játszópajtásként a faluban élő társaik. Hétvégére majdnem teljesen kiürül a központ, hiszen a bentlakókat szívesen meghívják otthonukba a falubeli pajtások.
A távlati tervekről Kolozsvári Tibor, a Dévai Szent Ferenc Alapítvány Hargita megyéért felelős ügyintézője beszélt. "Gyergyószentmiklóson bentlakásos központot szeretnénk létrehozni, hiszen a Szárhegyen nevelkedő gyerekek rövidesen középiskolások lesznek" - magyarázta. Kolozsvári arra is kitért, hogy Felszegben találtak megfelelő egyházi ingatlant, amelyet a gyergyószentmiklósi plébániával közösen szeretnének kitatarozni, lakhatóvá tenni. A bentlakás mellett napközi otthon is működik majd, hiszen amint Csaba testvér is megerősítette: "a városi szegény gyermekeknek is kell adni egy esélyt."
Jánossy Alíz, Krónika
www.kronika.ro
A nagy család "törpéi"
A törpék ebédlőjének falain gyönyörű rajzok, legtöbb a nevelőknek készült. Játékok díszítik a falakat, na meg könyvespolc, rengeteg olvasnivalóval. Készült az ebéd csütörtök délelőtt: zöldségleves tarhonyával, szalonnapörcökkel, a szakácsnő nagymamájának receptje alapján, túrós puliszka és hígpalacsinta. Ezzel rakták tele kis pocakjaikat a szárhegyi "nagycsalád" kis tagjai, Böjte Csaba atya gyermekei. Ötvenhárom kiskorú étkezik ott, közülük tizennégyen az ebédlő fölötti szobákban laknak, a többiek pedig csak a délutánt töltik a kolostor szomszédságában. Tanulnak, játszanak, vagy éppen olvasnak. Mindenképpen nyugodtan végezhetik teendôiket szüleik, hiszen hasznosan töltik az időt csemetéik az erdő alatt.
A mindenes, Csergő Hajnal hat évet az alkotóközpontban dolgozott, turisztikázott, tehát vendégeket fogadott otthonában, aztán az OVR-irodában dolgozott, mikor megszületett kislánya, és két év után munkahelyet kellett keressen, a kolostorba keveredett.
- Imádok főzni, s meghallottam, hogy itt keresnek szakácsnőt. Mikor megtudtam, hogy a gyermekemet is hozhatom a munkába, akkor négy óra helyett nyolcat is maradtam. Nemcsak szakácskodtam, mikor, mit kellett, azt tettem. Ami hiánycikk volt a konyhán, pótoltam otthonról. S férjem se ellenkezett, mikor megadatott a lehetőség, hogy itt tevékenykedjünk: bezártuk otthon az ajtót s kiköltöztünk ide - mondta.
Nemes dolognak, szép életnek, hivatásnak tunik elsô látásra mindaz, amit a Csergő család tesz, de sok mindenre szüksége van egy ilyen nagy családnak.
Hogy mibôl jut mindenre? Jólelkű adományozók segítségéből élnek, a dévai központtól is kapnak pénzt, s idéntől van egy szárhegyi névtelen adományozó is, aki megvásárolja az alapélelmiszerek nagy részét. Csergő József mint mondta, folyamatosan tartják a kapcsolatot a segítőkkel, újakkal ismerkednek meg, igaz, még nincs internet a házban, amely meggyorsítaná a levelezéseket, de eddig is boldogultak: tollal írt levél, felkérés által jutottak gyógyszerhez; az egyik magyarországi gyógyszergyár igazgatója segített a szükséges tablettákkal, szerekkel.
Ruhaneműben sincs hiány, sőt volt rá eset, hogy a község néhány családjához is vittek ruhaneműt.
- Szárhegy elfogadta-e a gyermekeket?
- A falu mond. De a polgármester, a tanácstagok, az iskolaigazgató mellettünk állnak. Az iskolának is számít, hány gyermek tanul. Nem lesz itt színtízes tanuló abból a gyermekből, aki eddig se volt jeles, de a templom közelében jól el lehetnek, s becsületes munkás válhat belőlük. A napközisek is jól érzik magukat délutánonként, van még Szárhegyen, aki engedhetné ide gyermekét, mert itt ebédelhetne, uzsonnázhatna, imádkozhatna, tanulhatna. S besegítenénk a családnak azzal, amire szükségük van.
- Mi lesz a bentlakókkal, mikor elvégzik az iskolát?
- A helyi mesteremberek közül van, aki szívesen megengedi, tanuljanak műhelyében szakmát a gyermekeink. Egyikük kamionsofőr szeretne lenni, s mikor ideje engedi, szerelni tanul. Az alapítványnál, ha akar, maradhat sofőrként. De akik az asztalos szakmát választják, azok is maradhatnak. Itt mindig van helyük.
Rendre próbálják tanítani a gyermekeket, együtt imádkoznak, veteményeznek, játszanak. A kicsik maguk után mindig elmossák a kis csészéket, poharakat, megágyaznak, s a tanulószoba falára ki is függesztették, ki, mikor takarítja a helyiséget.
Nagy család, nagy gondok nélkül nem létezik - mondhatnánk -, de a felnőttek problémamegoldó készsége nem ismer határokat. A Csergő család például három hétig minden gyermeket befogadott otthonába, mert nem volt más megoldás az átmeneti időszakra. A szakácsnő is ott főzött, együtt voltak, mind.
Van tehát finom meleg étel a gyermekeknek, tető is a fejük fölött, iskolába járnak, délután és éjszaka nevelő vigyáz rájuk, azonban, ami felgyűlt bennük, amit hoztak magukkal régi otthonukból, családjuktól, arra egyik napról a másikra, nem kerül orvosság. Védekeznek, ahogyan tudnak. Néhányuknak nehéz a beilleszkedés. Szeretetre vágynak mindenhol, iskolában, otthon.
- Mi az, amivel nehezen birkózik meg a család?
- Néha el-elszöknek, ha valami eszükbe jut. Nem bírják az amúgy természetes korlátokat, a szokásos dolgokat. Ilyenkor indulnak haza. De már szerencsére csak egy darabig mennek el, s visszafordulnak, bocsánatot kérnek. Akad, aki azért ment el, hogy otthon maradt testvérein segítsen. Csakhogy ez utólag derült ki. Azóta rendszeresen hazaengedjük, küldünk élelmet a testvéreinek, és nincs gond. Mikor visszajön egy-egy látogatás után, sajnálja az otthon maradottakat, de örül is, hogy legalább ő jól van itt.
Az emeleten a tanulóból nyíló két szoba valamelyike mindig visszavárja a hazatérőt. Egyik a lányoké, másik a fiúké. A falakon játékok, a léggömbök alatt hét ágy, hét kisasztal, hét kis csésze, hét fogkefe... A szobákból mosdó nyílik, s az emeleten van a nevelők szobája is. S ha a nevelők is annyira ragaszkodnak a gyerekekhez, mint a Csergő család, akkor a hét-hét kis törpe hetvenhét bajára biztosan találnak orvosságot.
K-T. Gy.
Anyapótlók
2007-03-23 16:01
Ágnes, Renáta, Magdolna és Julianna - négy hölgy, akik már sokféle munkával megpróbálkoztak, míg hivatásukra rátaláltak. Olyan fehérnépek, akik családjukat nagycsaláddá bővítették, minden délutánra akár kéttucatnyi gyerekkel is szaporítják a famíliát, oktatva, etetve őket, úgy nevelve, hogy ha felnőnek, soha ne kelljen a valódi család hátrányos helyzete miatt kisebbnek, kevesebbnek érezniük magukat.
Böjte Csaba atya lélekmentő otthonaiban találta meg e négy nő hivatását, és sok kis sikerélményt, amely nem fordítható le anyagiakra: egy jóllakott gyerek mosolya, a sok elégtelen után egy jeles az ellenőrzőfüzetben, egy történet, amit soha, senkinek nem mert elmondani a sanyarú sorsú családba csöppent emberpalánta.
A Gyergyói-medencében mindenki tudja, Szárhegyen leltek tanyát az árva vagy kegyetlen családi körülmények közül érkező gyerekek. Ott nevelkednek a kolostor árnyékában e gyerkőcök, délutánonként pedig megszaporodik számuk, hisz olyankor a községbeli rászorulók gyerekei is velük együtt tanulnak, játszanak.
A szárhegyi, második otthon csápokat eresztett, délutánonként immár több településen egy-egy osztálynyi gyerek ül össze, hogy miután megebédeltek, együtt készüljenek a másnapra. s egy kicsit az életre is.
Remete központjában az iskola egy különálló épületében vert tanyát egy ilyen csapat. Ágnes, a nevelőjük minden gyerek kedvence tudja, déli tizenkettőkor, mikor a legkisebbek megérkeznek, kezdődhet a kenyérkenés, mert mindenki farkaséhes, addig nem fogja őket a tanulás, amíg nincs tele a pocak. Mondja, próbálkozott azzal, hogy délben hazaküldje ebédelni "fiait", de legtöbben úgy tértek vissza, hogy odahaza nem volt mit burkolni, ennének valamit. Így az Ágnesék teheneitől hozott tejből, az egyik pedagógus által felajánlott lekvárból jókat lakmározhatnak ebéd gyanánt.
E gyerekek ellátására a Dévai Szent Ferenc Alapítvány napjára száz forintot ad. Kevés lenne eledelre, ha nem lenne a nevelők ötletessége, nemegyszer pótlékként a pár száz lejes fizetés, és a falubeliek adománya. De így mindig kerül, amit a kenyérre kenni, s tervezgetik, egy másik helyiséget, ha pontra tehetnek, ott beindítják a főzést, hogy meleg koszt jusson a napköziseknek.
A csutakfalvi iskolában helyet kapott másik csapat is külön házról álmodik. Tán nyugati segítséggel valóra is válik ez. Ott majd a maguk gazdái lesznek, de addig is az iskola egyik tanterme az övék. Ottjártunkkor éppen takarítottak, nagy volt a munkaláz, igyekeztek, mert közülük jó páran kellett siessenek haza, az "állatokat intézni", besegíteni a gazdaságban. Renáta, a nevelőjük elmondta, van gyerek, kinek szülei foglaltak délutánonként, itt tudják biztonságban utódjukat. De olyan szülő is van, akit aligha érdekel szülöttje, a prioritást az ő életében az alkohol jelenti.
Ditróban, a Kőhidi Iskolában alig múlt el a dél, már gyülekeznek a gyerekek. Nemrég nyílt itt a napközi, de legalább még egyre lenne szükség, annyi gyerek igényelné. Az itteniek is sokfélék: nagycsaládból valók, hátrányos helyzetűek, szegénysorban élők. Együtt tanulnak, játszanak, s virágcsokorral jutalmazzák azt, ki asztalukra egy üveg lekvárt tett le.
Orotván, a tűzrőlpattant Magdolna ötkor kel, főz a családjának, helyettesként dolgozik az óvodában, délután pedig a napköziseket igazgatja. Sikerült vásároljon egy villanyrezsót, s péntekenként főzni tanítja a csoportot. Megismerték így már együtt a francia saláta készítési módját, és volt, aki most először az ízét, legutóbb pedig hígpalacsintáztak.
Négy falurészben négy asszonyság fogta össze a sokban különböző, sorsukban mégis hasonlító gyerekeket. Olyan apróságokat, akiket otthon nem meleg étel, békés család fogad. Akik az eddigi életükből kimaradt szeretetet most nevelőikkel akarják pótoltatni. Hétköznap délutánonként anyapótlóval vannak ők, s hálás érte a nyomorgó, vér szerinti szülő, vagy ha őt nem érdekli fia sorsa, akkor a közösség, mely látja a kicsi sorsának jobbra fordulását.
Azt hallottuk, nemsokára Alfaluban, Csomafalván is lesz egy-egy ilyen csapat, Böjte atya újabb gyerekeket vesz szárnyai alá, olyan segítségekkel, mint Ágnes, Renáta, Magdolna és Julianna. Lesz, ki anyjuk helyett anyjuk legyen e gyerekeknek, akik, ha felnőnek, felejtsék a keserűségeket, boldogan meséljenek anyapótlójukról saját "ivadékuknak" a családi fészekben, miközben felszolgálják a maguk készítette hígpalacsintát.
Szerző: Balázs Katalin Forrás: Hargita Népe
Orotvai iskolaház
2007.március 15-21. Gyergyói Kisújság
Patikai tisztaság, kis asztalok, székek, könyvek. Olyan helyiségben járunk, ahol iskolaházat rendeztek be, délutáni programot szerveznek a gyermekeknek, kik otthon talán nem kapnák meg az odafigyelést, törődést.
Tamás Mária-Magdolna két, immár önálló gyermek édesanyja, helyettes óvónő, és délutánonként 20 gyermekkel foglalkozik a tip-top osztályban. Ő úgy gondolta, hétfőtől csütörtökig készülnek a következő napra a kicsik, de pénteken másra tanítja a több mint húsz gyermeket. Közösen már megtanulták, mi kell a franciasalátához, s így mindenki azzal csillapította étvágyát. Mint mondta, akadt gyermek, aki bátortalanul kóstolta meg a számára idegen étket, de aztán jóízűen falta. Pénteken, amikor felkerestük, a hígpalacsinta összes hozzávalója sorakozott a vadonatúj rezsó mellett. Azt tanulták a kicsik, hogy kell készíteni a palacsintát, hogy ne ragadjon az edény aljához a finomság.
Mint a nevelő mondta, nem volt könnyű az indulás, a munka mellett be kellett fektetnie saját zsebéből is, amit majd természetesen visszakap. A hozzájárulása eléri a hatmillió régi lejt is. Hogy mit kap cserébe? Hatmillió köszönetet, szeretetet - mondta gondolkodás nélkül Mária-Magdolna.
Habár nemrég indult a délutáni napközi, de hálásak a gyermekek azért, amit a nevelő tesz, ez onnan is kiderült, hogy amikor kikísérte a vendégeket, megállították olyan gyermekek, akik nincsenek felírva az iskolaház listájára, és kérték, mehessenek ők is délután a foglalkozásra.
K-T. Gy.
Újabb Csaba-otthont avatnak, ezúttal Gyergyószárhegyen
[ 2006-11-23 ] Fotóval: http://erdely.ma/jotekonysag.php?id=20694
2006. november 25-én, szombaton Gyergyószárhegyen, Böjte Csaba megáldja a dévai Szent Ferenc Alapítvány által tető alá hozott Kájoni János Gyermekotthont. A házavató a római katolikus templomban 12 órakor ünnepi szentmisével kezdődik. Ezt követően a ferences kolostor udvarában található épületet átadják rendeltetésének.
A ház irányítását Csergő Hajnal és József látja el. Tevékenységüket négy munkatárs segíti.
Csaba atya és Hajni lelkesen és szerényen beszélt az előkészületekről.
Gyergyószárhegyi, gyerek-óvó lelki építkezésük három éve kezdődött. Mentalítás-váltás a helyi közösség életében is, hogy befogadták, sőt mára már segítik a kezdetben még csak "gyermek téglákból" épülő otthont.
Elsőkként hárman Eszenyőből, a Gyergyói Havasok lábától érkeztek, akik csak így tudnak iskolába járni. Később az a gyermek is otthonra lelt, akinek még vakációban sincs hazaváró szülői háza. Mára a hét kislány és hét fiú már-már szárhegyinek érezheti magát. Az iskolaigazgató befogadó szeretetének köszönhetően is.
Hajni és József, a ház irányítói, tizennégy éve házasok, helybeliek. Két kislányuk 14 illetve 4 éves. Az elmúlt évek során tizennégy gyermeket fogadtak be abba az épülő otthonba, amelynek híjával őket is befogadta Ervin atya, a ferences kolostorba.
Hol található a Kájoni Ház? Hajnit idézve: "A Szármán-hegy oldalán épült, fenyőerdők ölelő karjaiban, csodálatos, festői környezetben." Egész pontosan a ferences kolostor udvarában.
Csaba testvér, az Erdély Mának nyilatkozva, azt is elmondta: egy pincét alakítottak át, ebben kapott helyet az ebédlő, a konyha. Tetőteret építettek a pince fölé, lakószobákkal, a gyerekeknek és a nevelőiknek.
"A fűtés még megoldatlan, és berendezésünk is hiányos, de bízunk az Úrban és a jó szándékú, segítőkész emberekben. Reméljük, hamarosan ez is megoldódik" - mondta bizakodóan Hajni.
Negyvenhárom "napközis" gyermekről is gondoskodnak.
Ők iskola után érkeznek, ebédelnek, tanulnak, majd uzsonna után hazamennek. Négy munkatársuk van, három nevelő és a szakácsnő.
"Csilla néni, ő az egyik nevelőnk, önkéntesként dolgozik nálunk. Nyugdíjas óvónő és mindig ott van, ahol a legnagyobb szükség van rá. Nagy szeretettel, türelemmel, hozzáértéssel neveli - olykor még a nevelőinket - is." - meséli a ház vezetőasszonya.
Céljuk? "Szeretetben, jó keresztényeknek és igazi magyar embernek nevelni gyermekeinket."
Szent Antal védelmébe szándékoznak ajánlani törekvéseiket. Ha Déván minden kedden a szentmisére érkezők, annyi kenyeret helyeznek az oltárra, hogy megvendégelhető még az oda látogató is, a betevő falat - az egykori Lázár kastély szomszédságában is -, szaporítható.
Ennek reményével készítik meglepetés ünnepi műsorukat a szombati szentelésre, a tető alá hozott pince-ház kis lakói és gondozóik.
Búcsúzáskor a lelkemre kötik, szóljak Önöknek is: minden olvasónkat szívesen látják, ha Gyergyószárhegy felé vezet az útjuk!
Molnár Melinda